Három év a nyeregben és azon túl, avagy így változott a teljesítményem

 Amikor 2022-ben először elindítottam a Strava alkalmazást, még nem gondoltam volna, hogy pár év múlva ilyen részletesen fogom elemezni a saját teljesítményemet. Akkoriban egyszerűen csak élveztem a mozgást. Nem számoltam a kilométereket, nem figyeltem a szinteket, és a wattokat sem értettem igazán. Csak tekertem, amikor jól esett. Aztán valahogy lassan kialakult egy ritmus és a bringázás több lett, mint kikapcsolódás: egyfajta életmód lett belőle.

2022 - Az indulás éve

A 2022-es év volt az igazi kezdés. Ez volt az az időszak, amikor még minden új volt. Minden útvonal egy felfedezésnek számított, és minden lejtő vagy emelkedő külön kihívásnak.
Ebben az évben összesen 3 230 kilométert tekertem. Akkoriban még főként rövidebb, 15-25 kilométeres tekerések voltak jellemzőek, amiket többnyire hétvégente vagy munka után csináltam.
Nem az edzés, hanem az élmény motivált.
Nem volt célkitűzés, nem volt teljesítménymérő hozzáállás - egyszerűen csak jól esett kimenni és haladni.

Sokszor csak elindultam, amerre a kedvem vitt. Volt, hogy egy fél órát tekertem, máskor pedig órákra eltűntem az országutakon.
2022 volt tehát az alapozás, amikor még minden tekerés kicsit felfedezés is volt.

2023 - A fordulópont

2023-ban már más volt a helyzet. Ekkorra már tudatosabban vált részemmé a mozgás.
Nem csak tekertem, hanem figyeltem is magam. Elkezdtem nézni a heti távokat, a szintemelkedéseket, az átlagsebességet. Érdekelni kezdett, hogy fejlődöm-e. Az éves össztávom megduplázódott, és elérte a 5 947 kilométert. Ez hatalmas ugrás volt az előző évhez képest. Már nem csak rövid köröket mentem, hanem rendszeresen vállaltam 50–60 kilométeres tekeréseket is.

Ekkor éreztem először, hogy a bicikli nem csak hobbi, hanem rendszeres sporttevékenység lett az életemben.
Egyre többször szerveztem az időmet úgy, hogy beleférjen egy hosszabb edzés, és már nem az volt a kérdés, hogy „lesz-e kedvem menni”, hanem hogy „melyik nap menjek”.

Ebben az évben a tavasz és a nyár különösen erős volt. Volt, hogy heti több száz kilométert is sikerült beletenni a bicajomba. A közérzetem jobb lett, az állóképességem látványosan fejlődött és a mozgás egyfajta stresszlevezetővé vált.
2023 tehát a lendület éve volt, amikor minden összeállt és a fejlődés is láthatóvá vált.

2024 - A csúcsév

A 2024-es évre egyértelműen büszke lehetek. Ez volt eddig a legerősebb évem minden szempontból.
A teljes éves táv elérte a 8149 kilométert, ami már tényleg komoly mennyiség.
Ez havi szinten átlagosan 680 kilométert jelent, ami nem kevés, főleg úgy, hogy mindezt a munka, az időjárás és a mindennapi teendők mellett sikerült beilleszteni.

Ebben az évben már nem csak bringáztam, hanem futni is elkezdtem. Eleinte csak kiegészítésként, pár kilométeres laza futásokkal, de hamar megszerettem. Az év végére több mint 100 kilométer gyűlt össze futásból is, ami egy új dimenziót nyitott a mozgásban.
A túrázás és a gyaloglás szintén megmaradt, így a 2024-es év egy igazi mozgásban gazdag, változatos időszak lett.
Ha az előző évek az útkeresésről szóltak, akkor 2024 már a kiteljesedés éve volt.

A tekeréseim is megváltoztak: egyre több volt a hosszabb, 40-50 kilométeres edzés és gyakrabban mentem hegyes, kihívást jelentő terepre.

2025 - Az egyensúly éve

A mostani, 2025-ös év egy kicsit más jellegű lett. Más, hiszen a családban történt változások miatt némileg változott a szabadidőm is. Pontosabban drasztikusan lecsökkent. Igyekeztem ezt kellően adaptívan viselni. Már nem az motivál, hogy még több kilométert tekerjek, hanem az, hogy kiegyensúlyozottabban mozogjak.
Ennek ellenére a számok most is magukért beszélnek: november elejéig több mint 4 100 kilométert bringáztam és még hátra van az év vége. A futások terén pedig látványos előrelépés történt, az eddigi 124 kilométer több mint duplája a tavalyinak.

Egyre inkább próbálok tudatosan edzeni.
Nem csak a kilométereket gyűjtöm, hanem figyelek a regenerációra, a tempóra, a pulzusra és az edzések változatosságára is.
Mostanra a sport nem egy külön program az életemben, hanem annak a természetes része.
Van, hogy csak túrázok, néha futok, máskor pedig órákig tekerek, mert mindegyik más élményt ad. Az adatok mögött nem csupán számok állnak, hanem történetek, emlékek és hangulatok. Minden kilométerhez tartozik egy pillanat: egy szembeszél, egy zápor, egy naplemente, egy komoly emelkedő, vagy épp egy váratlanul könnyű lejtő. Ahogy a számok növekedtek, úgy nőtt a kitartásom és az önbizalmam is.

Újabban pedig leginkább a Nappal együtt kelek!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tatabánya és Oroszlány között kerékpárúton

Hol érzem magamat igazán jól?

Hogyan fogytam (le)?